HALLÁS

A hallás

A hallás számos célt szolgál, például biztonságot nyújt, lokalizálja a hangforrásokat és segít a beszélgetések követésében. A fülek és az agy egy együttműködő rendszert alkotnak. A fülek információt továbbítanak a hallóközpontba, az agy pedig hangokká dolgozza fel a kapott információt, és jelentést társít hozzá.

Az agy folyamatosan fogadja a fülből érkező különféle jeleket, emellett automatikusan és könnyen felismeri a hangokat és meghatározza azok eredetét. Képzelje el, hogy egy forgalmas utcán sétál! Az agya tudatja, hogy a haladás biztonságos vagy sem. Éppen ezért nélkülözhetetlen, hogy mindkét fülével hallja a környező hangokat, ahhoz, hogy felismerje, honnan erednek. Zajos környezetben a két fül együttesen dolgozik a környező hangok finom részleteinek továbbításán, a beszédértés javítása érdekében. Minél részletesebb információt kap az agy, annál könnyebb megérteni és követni az elhangzottakat.

Halláscsökkenés

Halláscsökkenéssel nehéz lehet megélni a mindennapokat, hiszen a beszéd követése és értelmezése nagyobb erőfeszítést igényel. Halláskárosodás esetén a fülek elveszítik az egyes hangok érzékelésére való képességüket. Az agynak sokkal keményebben kell dolgoznia azért, hogy „kitöltse a réseket” és megfejtse a hallottakat.

Ezek a megterhelő feladatok több szellemi erőforrást igényelnek, ezért kimerültnek érezheti magát. A hallásra fordított többletenergia miatt kevesebb erőforrás jut az egyéb fontos agyi funkciókra, például a hallottak megjegyzésére. Tehát még ha sikerül is követni a beszélgetést, nehezére eshet felidézni, hogy miről volt szó. Az agyi megterhelés csökkentése érdekében fontos, hogy minden beszélőt tisztán halljon, különösen zajos környezetben.

Nem elképzelhetetlen, hogy Ön tudja meg utoljára. A hallásromlás fokozatosan következik be és lehet, hogy már csak akkor veszi észre, amikor igazán komoly problémává vált. Először az Ön környezetében lévő embereknek tűnik fel.

Ha így is van, Ön nincs egyedül. A WHO adatai alapján közel 360 millió ember küzd hallásproblémával világszerte. A 65 éven felüliek közül majdnem minden harmadik embert érint a nagyothallás. Ráadásul a halláscsökkenés egyre fiatalabb életkorban jelentkezik.

A halláscsökkenésnek három fő típusát különböztetjük meg: idegi, vezetéses és kevert.

Idegi jellegű halláscsökkenés

A halláscsökkenés típusai közül az idegi (szenzorineurális) halláscsökkenés a leggyakoribb. Ennek hátterében a belsőfülben vagy az idegpályáknál fennálló probléma húzódik meg. Bár a hang a külső és a középfülön keresztül normális úton eljut a középfülbe, az információ nem alakul át az agy által használható elektromos jelekké. Az idegi halláscsökkenés lehet szerzett vagy veleszületett.

Leggyakrabban a természetes időskori halláscsökkenésként (presbyacusis) jelentkezik, szorosan összekapcsolódik a természetes öregedés folyamatával. Ebben az esetben a halláscsökkenés a szőrsejtek fokozatos elhalásával magyarázható. Ezen szőrsejtek elhalásának mértéke és üteme természetesen egyénenként változó. A folyamat sokaknál az ötvenes éveik elején veszi kezdetét, míg másoknál elhanyagolható az érzékelő sejtek számának csökkenése akár 80 éves korban is.

Az idegi halláscsökkenés második leggyakoribb oka a zajártalom. Minden erős, azaz 85 decibelnél erősebb zajhatás, mint például a famegmunkáló eszközök, nehézgépezet, erős robbanás károsíthatja a belsőfület és ezzel együtt hallásunkat. A zajártalom iránti érzékenység egyénekként változhat, azonban szinte biztosan károsodik hallásunk, ha hosszú ideig vagyunk kitéve erős zajnak.

Idegi halláscsökkenés kialakulhat még tartós magas vérnyomás, cukorbetegség, esetleg vegyszerek és gyógyszerek toxikus hatásának, fertőzések vagy vérellátási zavarok következményeként is.

Sokszor más panasz is társul a hallásproblémákhoz, leggyakrabban fülzúgás (tinnitus) és szédülés (vertigo), ami általában jobban zavarja az érintett személyt, mint maga a halláscsökkenés.

A veleszületett idegi halláscsökkenés hátterében leggyakrabban öröklődő betegség, méhen belül kialakuló fejlődési rendellenesség vagy szülés során felmerülő komplikáció húzódik meg.

Bármi is a kiváltó ok, az idegi jellegű halláscsökkenés általában mindkét fület érinti, a hallásvesztés maradandó, azonban a legtöbb esetben hallókészülékkel jól és hatékonyan kezelhető, és megfelelő beszédértés érhető el.

Vezetéses halláscsökkenés

A vezetéses halláscsökkenést a külső- vagy a középfülben akadályokba ütköző hangátvitel okozza. Kialakulhat a felgyülemlett fülzsír, a hallójárat vagy a középfül gyulladásos megbetegedései, otoszklerózis (elmeszesedés, mely a kengyel (stapes) mozgathatóságát csökkenti), nátha, allergia vagy a dobhártya sérülésének, átszakadásának következtében is. A vezetéses halláscsökkenés kezelése több módon is történhet, pl. csontba horgonyzott hallásjavító rendszerrel.

A vezetéses halláscsökkenés gyakran átmeneti jellegű, az esetek nagy részében gyógyszeres kezeléssel vagy orvosi beavatkozás segítségével kezelhető. Mindkét fül, vagy akár csak az egyik is érintett lehet, az érintett személy halkan, illetve torzulva hallja a hangokat. Amennyiben tartósan fennáll a probléma, a vizsgálati eredményeket és hallásállapotot alapul véve, a szakember által javasolt hallókészülék megfelelő mértékben javíthat a hallásélményen.

Kevert típusú halláscsökkenés

A kevert típusú halláscsökkenés a vezetéses és az idegi (szenzorineurális) halláscsökkenés egyfajta keveréke. Például egy krónikus gyulladás előidézhet kevert típusú halláscsökkenést úgy, hogy roncsolja a dobhártyát és a hallócsontokat, és megakadályozza a csigát (cochleát) abban, hogy megfelelően működjön. Kezelése során sok esetben sikerrel használják a csontba horgonyzott hallásjavító rendszereket, de bizonyos esetekben orvosi kezeléssel és hallókészülék használatával is jó eredmény érhető el.

A halláscsökkenés rendkívül hátrányosan hat az életminőségre. Szerencsére van megoldás.

Minél előbb tudatosul Önben a halláscsökkenés ténye, annál előbb ki tudja magát vizsgáltatni, és hozzájuthat a megfelelő kezeléshez. Amikor végül kipróbál egy hallókészüléket, meg fog lepődni, hogy mennyi mindenről maradt le eddig.